Minden kornak megvan a maga botrányművészete. Ami az 1900-as évek elején felháborítónak számított, az ma már teljesen elfogadott, nem sokkolja a kiállítások látogatóit. Vajon azok a műalkotások, amelyek napjainkban közfelháborodást keltenek, 100 év múlva ugyanígy alapműnek fognak számítani?
Pablo Picasso: Avignoni kisasszonyok, 1907.
Pablo Picasso Avignoni kisasszonyok című műve a maga korában számos botrányt keltett, és bár még ma is sokkolja a látogatókat, a modern képzőművészet egyik alapművének számít. A kép nem avignoni nőket ábrázol, hanem a barcelonai Avignon utca egyik bordélyházában dolgozó öt meztelen prostituáltat, akik közül ketten afrikai maszkot viselnek. A festmény teljes mértékben szakít a hagyományos szépségeszménnyel, illetve a látványt a tapasztalat alapján visszaadó ábrázolással, térszerkezettel. Ezt a művet tekintik a kubizmus nyitó alkotásának.
Pablo Picasso: Avignoni kisasszonyok, 1907.
(Forrás: MoMA)
Marcel Duchamp: Szökőkút, 1917.
Marcel Duchamp a Független Művészek Társasága által szervezett 1917-es kiállításon mutatta be Szökőkút nevű alkotását. A mű nem más, mint egy piszoár R. Mutt 1917. aláírással ellátva. Akkor a művésztársadalom és a kritikusok is elutasították a műtárgyat, botrányosnak, trágárnak és közönségesnek tartották, olyannyira, hogy a Szökőkútat bemutató kiállítás is elutasította. Mára azonban a 20. század egyik legnagyobb művészeti alkotásává vált. Marcel Duchamp nevéhez számos ready-made alkotás köthető, melyek szándéka, hogy a művészi értéket átruházza egy közönséges, hétköznapi tárgyra, azzal, hogy olyan helyen állítja ki, ahol a látogatók művészi alkotások látványához szoktak, és így más szemmel tekintenek a kiállított hétköznapi tárgyakra is.
Marcel Duchamp: Szökőkút, 1917.
(Forrás: TATE)
Damien Hirst: A halál fizikai képtelensége egy élő elméjében, 1991.
Az 1991-es A halál fizikai képtelensége egy élő elméjében című alkotása, melyet a londoni Saatchi Galériában mutattak be, tette Damien Hirst-öt világszerte ismertté. Egy formaldehiddel töltött tartályban egy 4 méter hosszú tigriscápatetem lebegett. Az elpusztult élőlényt a művészet rangjára emelte, és ezzel jócskán megnövelte az értékét. A cápát a galéria tulajdonosa Hirst kérésére mindössze hatezer fontért vásrolta, azonban a műalkotás 2004-ben 6,5 millió fontért kelt el. Szerepel híresebb művei között ugyancsak formalinban úszó zebra és aranyozott borjú is.
Damien Hirst: A halál fizikai képtelensége egy élő elméjében, 1991.
(Forrás: Damien Hirst)
Marc Quinn: Self, 1991.
Marc Quinn brit képzőművész karrierje a 90-es években indult a Young British Artists nevű csoport tagjaként. Legtöbb alkotása megosztó, és a művészvilágban is számos vitát generál. Szobrai anyaghasználata egyáltalán nem nevezhető hagyományosnak. A márvány, bronz, arany, ólom és üveg mellett a vér, széklet, jég is gyakran alapanyagul szolgál szobraihoz. 1991-es Self című alkotása a saját véréből készített fejszobra, amelyhez 4,5 liter vért vett le magától öt hónapon keresztül. Az életnagyságú fejszobrot egy hűtőrendszer tartja -12 Celsius fokos hőmérsékleten. Ezt az alkotást, ahogy Hirst A halál fizikai képtelensége egy élő elméjében című munkáját is Charles Saatchi vásárolta meg 13 000 fontért.
Marc Quinn: Self, 1991.
(Forrás: Saatchi Gallery)
Damien Hirst: For Heaven’s Sake, 2008.
Damien Hirst-öt igazi botrányművészként tartják számon. A For Heaven’s Sake című alkotása egy több mint 8 ezer gyémánttal, valamint platinával kirakott csecsemő koponya, amely egy XIX. századi kórbonctani gyűjteményből származik. Az alkotással Hirst hatalmas botrányt kavart, számos szülői szervezet tiltakozott ellene, ugyanis szerintük ez a mű sérti azoknak a szülőknek az érzéseit, akik elvesztették gyermeküket. A művészt elmondása szerint az azték művészet inspirálta. Szerinte, ha egy koponyára nézünk, akkor a halált látjuk, de ha a vég ilyen szép, akkor reménnyel tölt el.
Damien Hirst: For Heaven’s Sake, 2008.
(Forrás: Damien Hirst)
