Nem is tagadhatnám, mennyire odavagyok Frida Kahlo művészetéért. Érzelmekkel, sokszor fájdalommal teli festményei, amelyekhez hozzájárul rendkívül fordulatos életrajza, egyszerűen lenyűgöznek. Egész életében igazi harcos volt, minden értelemben. Küzdött az életben maradásért a fájdalom és a betegségek ellen. A házassága Diego Riverával újabb és újabb akadályok elé állította. Harcolt, hogy nőként is érvényesülni tudjon a férfiak uralta művészvilágban, és emellett aktív volt a politikai életben.

1907. július 6-án született Mexikóvárosban. Élete tele volt tragédiákkal és szenvedéssel. Hatéves korában gyermekbénulás miatt a jobb lába deformálódott. 18 évesen pedig egy buszbalesetben súlyos gerincsérülést szerzett, amely egész életére kihatott. Hónapokra gipszfűzőbe kényszerült. Mivel hosszú ideig ágyhoz volt kötve, az addig orvosnak készülő Frida az unalom és a fájdalom elől menekülve festeni kezdett.

Három évvel a baleset után, 1928-ban már többé-kevésbé normális életet tudott élni. Ekkor csatlakozott az önálló mexikói kultúra megteremtését célul kitűző művészek csoportjához, és találkozott Diego Rivera festőművésszel, aki bevezette a mexikói művészvilágba. Szenvedélyes szerelem alakult ki a huszonegy évvel idősebb férfi és Frida között, egy évvel később pedig összeházasodtak.

Rivera köztudottan nagy nőcsábász volt, a festőnő azonban ennek ellenére is hozzáment. Házasságuk még több fájdalmat hozott Frida számára. Háromszor elvetélt, és a férfi számtalanszor megcsalta, többek között Frida húgával, Cristinával is viszonyt folytatott. Ezt már nem tudta megbocsátani Diegonak, elhagyta férjét, és nyíltan viszonyt folytatott több ismert és kevésbé ismert férfival és nővel, mint a magyar származású Muray Miklós fotográfussal, Chavela Vargas énekesnővel vagy Lev Trockijjal. A kitérők után végül újra egymásra találtak Riverával, és utolsó éveit mellette töltötte, ismét ágyhoz kötve. Amputálni kellett jobb lábát, egy évvel később, 1954-ben pedig meghalt.

Láthatjuk, szenvedéllyel, fájdalommal és eseményekkel teli életet élt, amely meghatározta művészetét. Tragikus sorsának ismerete nélkül nehezen értelmezhetjük műveit, ugyanis valamennyi képe önéletrajzi ihletésű. Számos önarcképet festett, amelyeken arca szinte teljesen érzelemmentes, és csupán a háttérben húzódó környezet, tárgyak, élőlények utalnak a történésekre, a művész lelkiállapotára.

Számomra a legmegindítóbb, legfelkavaróbb festménye a Henry Ford Kórház című képe, amely 1932-ben a második vetélése után készült. Ráadásul ekkor Rivera munkája miatt az Amerikai Egyesült Államokban, Detroitban éltek, egy olyan országban, amelyet gyűlölt. A kép középpontjában a síró Frida látható, a háttérben a megvetett Detroit. Hasának alsó részéhez hat köldökzsinórnak látszó vörös szalag kapcsolódik, melyek végén hat jelkép található: a női test keresztmetszete, egy emberi magzat, egy csiga, valamilyen orvosi műszer, egy hervadó orchidea, és egy medencecsont. Egyértelmű, hogy a festményt a fájdalmas veszteség ihlette.

Henry Ford Kórház vagy A repülő ágy, 1932, Mexico City, Dolores Olmedo Múzeum

(Forrás: http://www.mnartists.org/article.do?rid=169215#)

Diego hűtlensége és a válás nagyon megviselte a festőnőt. A válás után készült A két Frida című alkotása, amelyen a művésznő személyiségének kettőségét ábrázolta. A jobb oldali Frida a feleség, aki a férje mellett szeretne lenni, a bal oldali pedig az önálló, független művész, aki a férje nélkül is képes megállni a helyét. Kettejük szívét egy ér köti össze. A jobb oldali Frida szíve teljes, a kezében egy amulett található, míg a bal oldali szíve törött, a kezében egy ollót tart, amellyel elvágja a másik Fridával való kapcsolódást szolgáló eret. Hiába próbálja meg elállítani a vérzést, hiába próbál elszakadni a férjétől, a szétválás a halálát okozhatja. A képen felfedezhető az elszakadás vágya, de a festőnő vívódik: vajon képes lesz-e a férje nélkül érvényesülni művészként?

A két Frida, 1939, Mexico City, Museo de Arte Moderno

(Forrás: http://www.artchive.com/artchive/K/kahlo/two_fridas.jpg.html)

Egész életében jelen volt a függetlenségre való törekvés. Az emancipált, öntörvényű festőnő már kamaszkorában gyakran férfiruhában jelent meg, ezzel is kifejezve az egyenjogúság iránti vágyát. Ő volt az első női művész, aki nem álnevet használt, hanem felvállalta nőiségét, és így is hatalmas sikereket tudott elérni. Nyilvánvaló, hogy Diego Rivera nélkül egyaránt képes volt érvényesülni, ezt bizonyítja az is, hogy a festő, ha többet ivott a kelleténél, mindig büszkén harsogta: „Az én Fridám nálam is jobb festő!”. Igazi harcos volt, aki képes volt a fájdalmát művészetté alakítani. A mai napig az egyik legismertebb női képzőművész, a képei pedig napjainkban is időszerűek, hiszen olyan egyetemes témákat dolgoznak fel, mint a fájdalom vagy az elmúlás.

Látva az alkotásait, olvasva az életrajzát mindig felötlik bennem, hogyan lehetséges, hogy egy emberben ennyi kitartás és bátorság legyen? Frida Kahlo egyfajta példakép számomra a tehetsége, az ereje miatt, ugyanakkor borzasztó belegondolni, milyen tragédiákat kellett átélnie. Festményei a fájdalomból születtek, és bár morbid ilyet állítani, de ezen csapások nélkül nem vált volna ilyen zseniális festővé, és a művészet is kevesebb lenne.