Gyerekként és tinédzserként teljesen megbabonázott a mágia, a boszorkányság világa. Ahogy sok más gyereket, engem is elkapott a Harry Potter-láz, majd pár évvel később jött a Bűbájos Boszorkák iránti rajongás. Rengeteget olvastam a témában, és egy apró részem még mindig várja azt a bizonyos levelet a Roxfortból. Ezért nem meglepő, mennyire fellelkesültem, amikor megtudtam, hogy Budapest belvárosában létezik egy Boszorkánymúzeum. Egy speciális, Szexuálmágia elnevezésű tárlatvezetésre váltottunk jegyet, és kíváncsiak voltunk, vajon milyen új információkkal fogunk gazdagodni a boszorkányság témájában.
Forrás: Boszorkánymúzeum
A Boszorkánymúzeum célja, hogy eloszlassa azokat a tévhiteket, amelyek az évszázadok során alakultak ki a boszorkányokról. A tárlatokon betekintést kaphatunk a mágia történetébe, megismerhetjük a különböző népek hagyományait. Ha jobban bele szeretnénk merülni a témába, akkor pedig gyakorlati oktatásokat ajánlanak az érdeklődőknek. Megtanulhatjuk a kártyavetés, a szappan-, a dekorkozmetikum késztés minden fortélyát, vagy akár részt vehetünk gyógynövény-, ásványgyógyászati-, vajákos oktatáson. Azok számára, akik még mélyebben szeretnének elmerülni ebben a varázslatos világban, éves oktatócsoportokat szerveznek.
Már a múzeum címe is felkeltette a figyelmünket, ugyanis az Alsóerdősor utca 13. szám alatt található egy pincehelyiségben. Megkérdeztük a tárlatvezetőt, aki egy fekete boszorkányjelmezben (fekete szoknya és fűző) fogadott minket, hogy a 13-as szám szándékos választás volt-e, de azt a választ kaptuk, hogy ez csupán a véletlen műve. Ki tudja? Belépve a múzeumba rögtön egy ajándékboltba jutottunk, ahol ékszerektől kezdve, gyertyákon, füstölőkön keresztül, különféle varázspénzekig és csiszolt ásványokig, sok mindent lehetett vásárolni. A szobát erős füstölőillat lengte be, és sámánzenéhez hasonló dallamokat hallhattunk. A terem berendezése, az elhelyezett tárgyak (akasztófa, kaloda) alapján már lehetett némi sejtésünk, hogy mi vár ránk a következő másfél órában.
Forrás: Boszorkánymúzeum Facebook oldala
Miután megérkeztek az előjegyzett látogatók, végre beléphettünk a múzeumi térbe. Félhomály fogadott bennünket, a zene pedig felerősödött. A falakat különböző rajzok díszítették. Felfedezhettünk itt csillagjegyekre utaló falfestéseket és tárgyakat, gyógynövényeket, gyertyákat, álomfogókat, pentagrammákat, termékenységi szobrokat, és természetesen az elmaradhatatlan boszorkány bábukat, seprűket. Bepillanthattunk a boszorkánykonyhába, amelynek falai hasonlóan voltak dekorálva, mint az előző terem, itt azonban több üvegcsét, fűszert láttunk, funkciójából adódóan. Ha valaki akkora Bűbájos Boszorkák-rajongó volt, mint én, akkor biztosan felcsillan a szeme a sorozatban látható Árnyak Könyvének másolata láttán. Rögtön fel is csaptam annál a varázsigénél, amellyel a sorozatban a lányok megszerezték az erejüket, de elmaradt a hajat borzoló széllel járó hatás.
A tárlatvezetés tulajdonképpen egy rövid előadás volt a szexuálmágia eredetéről, történetéről, illetve mai formájáról, ezt pedig kivetítőn számos témához kapcsolódó képpel illusztrálták. Az előadáson tisztázták a mágia és a szexuálmágia fogalmát, amelyek meglepő módon nem kis fejtörést okoztak a látogatóknak.
A mágia nem más, mint valamilyen hatást gyakorolni a világra, változást előidézni, egy elérni kívánt cél érdekében. A szexuálmágiának két nagy területe van: az egyik a szexuális bájolás, a szerelmi életben változás előidézése, a másik pedig a szexuális együttlét során felszabaduló energia mágikus célokra történő felhasználása. Fontos azonban, hogy ártó szándékkal nem lehet alkalmazni ezeket az erőket, és csak akkor érhetünk el bármiféle hatást, ha a két fél nagyon jól ismeri egymást, például egy párt alkotnak.
A prezentáció bemutatta az őskori, ókori, középkori és jelenkori mágikus közösségeket, valamint gyakorlatokat a Willendorfi Vénusztól, az ókori egyiptomi, görög és római szertartásokon, az indiai tantrán és káma-szútrán, az afrikai törzsek varázslatain, a lidérceken, a kelta hagyományokon át, a wicca szertartásokig. Megismertük a legfontosabb afrodiziákumokat, vagyis vágyfokozókat, például a különböző tengergyümölcseit, a ginzenget, a bazsalikomot, a gyömbért. Az előadás végén vetítettek három filmet: az első egy afrikai törzs szertartását mutatta be, a második egy wicca rituálét. A harmadik kisfilm az érintésben rejlő hatalmas energiát állította a középpontba, megható képsorokon keresztül. Ölelkező, egymást simogató párokat láttunk, akik folyamatos szemkontaktust tartottak. Szinte érezni lehetett a köztük lévő harmóniát, energiát. A szexuálmágia pontosan ezt jelenti, ebben az összhangban, a szeretetben rejlik. A tárlatnak pedig ez volt a fő üzenete.
A Boszorkánymúzeumba látogatók ne egy tipikus tárlatra számítsanak, itt nincsenek felcímkézett, kiállított tárgyak. Az itt található eszközök inkább csak a hangulatot teremtik meg az előadásokhoz, ahogy a tárlatvezető ruhája is. Először ez engem is meglepett, és kicsit csalódott voltam, de a tárlat végére teljesen elmúlt ez a kedveszegettség, nem maradt hiányérzetem. A múzeum célja, hogy eloszlassa azokat a tévhiteket, amelyek a boszorkányok körül alakultak ki az évszázadok során, amelyek a mesékben is megjelennek. Azonban a múzeumban több olyan bábu is található, amely kifejezetten ezekre a sztereotípiákra erősítenek rá. A boszorkánykonyhában kicsit olyan érzésem volt ezektől az ijesztő babáktól és a koporsótól, mintha egy szellemvasútban lennék. Nem illett bele abba a képbe, amelyet az előadás sugallt.
Bár a tárlat csupán egy röpke betekintést nyújtott a szexuálmágia területébe, mégis úgy éreztem, hogy kaptam valami újat. Főleg az a momentum tetszett, amikor a szeretet és a törődés erejére hívták fel a figyelmünket. Manapság, amikor egyre kevesebbet törődünk a másikkal, mindenki rohan és a saját életével, problémáival van elfoglalva, nem árt néha felhívni az emberek figyelmét arra, hogy a szeretet és a gondoskodás igenis elengedhetetlen a kiegyensúlyozott élethez.
Bővebb információ: Boszorkánymúzeum
